2014. január 3., péntek

07. Talán meg is érdemled [ ... ]

Annie Robb

Taylor Momsen *-*
Sweet Child O'Mine
Remegő ajkakkal fújom ki a cigaretta füstöt, miközben kabátomat jobban összehúzva magamon támaszkodok neki a hideg téglaépület falának. Még magam sem jöttem rá, miért zaklattak fel ennyire a történtek, csak annyit tudok, hogy egész testemben remegek, akár a nyárfalevél. Dühös vagyok, hiszen semmi joga nincs ahhoz, hogy bele szóljon abba; mit hogyan csinálok. Az én életem, s ha nekem ahhoz van hangulatom, hogy ezzel a társasággal ütöm el az időt, akkor - mondhat bárki bármit - így is fogok tenni.
Ki ő, hogy megmondja mit csináljak? Csak egy barátom barátja, aki alig pár napja ismer, mégis azt hiszi annyi mindent tud rólam. Nagy levegőt veszek. Megpróbálok megnyugodni, hisz sehová nem vezet ha csak még jobban felhúzom magam. A kezemben szorongatott csikket a földre dobom, rátaposok, majd könnyed mozdulattal ellököm magam a hideg faltól. Rakoncátlan tincseimet hátra tűröm, próbálom megakadályozni, hogy a szél szemembe fújhassa őket.
- Megnyugodtál? - ugraszt ki egy hirtelen férfi hang, amit amint meghallok ismét ideges leszek.
- A saját érdekedben mondom, hogy szállj le rólam - förmedek rá, bár a sötét miatt csak körvonalát látom kirajzolódni az utcai lámpa árnyékában.
- Én is a saját érdekedben mondom, hogy ne találkozz velük többet - Zayn fejével a hatalmas épület felé biccent, pár lépést tesz csak felém.
- Mégis miért kéne hallgatnom rád? - kérdezek rá arra, ami már elég rég óta fúrja az oldalam. Hangomból csöpög a gúny, legkevésbé sem szeretném, ha akár csak megfordulna a fejében, hogy megváltoztathatja a véleményem.
- Mert ugyan olyan ostoba vagy, mint amilyen pár évvel ezelőtt én voltam! És nem akarom, hogy beleess ugyanabba a hibába, amibe én beleestem annak idején! - válaszol, kezével idegesen mutogat.
- Téged az miért érdekel, hogy én mit kezdek az életemmel? - makacskodom továbbra is. Érzem, hogy ez a beszélgetés - már ha lehet annak nevezni - is vitába fog torkollni.
- Tudod mit? Én se tudom! Ha még ezek után is makacsul kiállsz ezek mellett az emberek mellett, talán meg is érdemled azt, amit kapni fogsz! - emeli fel a hangját. Meglep, milyen hamar szakad el nála a cérna, de ez csak pár pillanatig tart, hiszen hamar kapom magam azon, hogy én is felemelem a hangom:
- Helyes! Örülök, hogy végre eljutott a tudatodig, hogy egyedül is boldogulok! - kiabálok már én is. Gúnyos nevetése hallatán csak feljebb megy bennem a pumpa, szívesen oda lépnék és képen törölném. Ehelyett csak gyors léptekkel indulok el a bejárat felé, ám ebben Ő megakadályoz. Kezét vékony csuklóm köré fonva akadályozza meg, hogy elmenjek, de ez nekem nincs ínyemre. Hirtelen fordulok felé, a pofon pedig abban a pillanatban csattan az arcán. Látom rajta, hogy meglepte a hirtelen ütés, szabad kezével azonnal arcához kap, míg a másikkal majdnem csak eldobja magától az én kezemet.
- Nem tűröm, hogy fogdossanak - sziszegem dühösen, cseppet sem érdekel mit reagál arra, hogy megütöttem. Eltelik pár másodperc míg csendben állunk, de végül Zayn az, aki faképnél hagyva a másikat véget vet a beszélgetésnek. Megvárom, míg már egyáltalán nem látom Zayn alakját, majd folytatom utam a lépcsőház bejárata felé. Könnyedén kilököm magam előtt az ajtót, belépek a hideg lépcsőházba, ám amikor az ajtó becsukódik és én neki dőlve gondolkodni kezdek rájövök, hogy jelen pillanatban semmi kedvem emberek közt lenni. Hirtelen fordulatot veszek, kilépek a hűvös levegőre, ahol a szél azonnal belekap hajamba. Kezeimre jobban ráhúzom a kabátom ujját, majd zsebre dugom őket, így indulok el, bár még én sem tudom hová megyek.

A lábaim automatikusan mozognak, az agyam nagyjából már azóta nincs képbe, mióta kiléptem a lépcsőházból. A hatodik alkalom után már nem számoltam, hányszor rezgett a telefon a zsebembe, valamiért most nem tud érdekelni az, hogy van olyan, aki aggódik értem. Megugrok, mikor egy éles dudaszó visszaránt a valóságba, majd miután felfogom mi történik egy bocsánatkérésnek titulált intéssel elintézem a helyzetet. A járdára érve megrázom magam, hisz most is majdnem elütöttek. Ébresztő! Szólók magamra, majd egy mély levegővétel után úgy határozok, hogy már elég késő van ahhoz, hogy haza mehessek. Körbe nézek a még mindig forgalmas utcán, megkönnyebbülök, mikor rájövök; alig pár háztömbnyire van Ron lakása.
Átvágok két nagyobb irodaház között, próbálok elkerülni minden olyan szituációt, mikor akármilyen emberi lénnyel kapcsolatot keljen teremtenem. Sóhajtok, mikor megpillantom az utamat elzáró hatalmas konténereket, de ez sem ijeszt vissza. Egy-két perc gyötrelmes szenvedés után sikerül átmásznom a konténerek tetején, s egy ugrással ismét a stabil talajon találhatom magam.
Az utam további része zavartalanul telik. Szerencsére megúszom sértetlenül, és bambulásom ellenére, most nem kerülök életveszélyes helyzetbe. Mivel az emberek nem szívesen szólnak egy kapucnis, fekete ruhás személyhez - függetlenül attól, hogy az illető nő vagy férfi - az emberi kapcsolatteremtéseket is sikerül elkerülnöm.
A sarkon befordulva szemet szúr a rendőrautó ami a ház előtt áll, de nem kerítek neki nagy feneket. Ugyanúgy folytatom az utam, hiszen nem vágyok másra csak hogy végre lefeküdhessek és elbújhassak a világ elől. Fellépek a járdára, lazán kerülném ki a villogó lámpákkal pihenő rendőrautót és a mellette szobrozó férfit, ám ő elém lépve megakadályozza ezt.
- Annie Robb? - az, hogy a nevemen szólít enyhe kifejezés, hogy meglep. Lassan pillantok rá kapucnim alól, rideg kék szemei üvegesek.
- Igen - mondom halkan, ugyanakkor udvariatlanul. Nem törődök az előttem álló, szigorú pillantásával engem célzó rendőrre. Biztos vagyok benne, hogy valami jelentéktelen dologgal kapcsolatban állított meg, de amikor fejével int a társának aki komor tekintettel száll ki a kocsiból, ez a gondolat kezd szertefoszlani.
- Annie Robb! Letartóztatom drogkereskedelem és illegális kábítószerek használatának gyanújával!

1 megjegyzés:

  1. Kedves Alice W.! Először is imádom a blogod, sajnálom, hogy ritkán vannak részek, de persze megértem, ha nincs időd.:) Kíváncsian várom a következő részt! És szeretnék ajándékozni neked valamit, mert megérdemled! <3 http://angelicdisasterharrystyles.blogspot.hu/p/blog-page_28.html

    Gabi Gab.xx

    VálaszTörlés