Életjel

Sziasztok!

Nem is tudom, hol kezdjem, hiszen annyi mindent szeretnék mondani. Azt hiszem, a leghelyesebb az lenne ha egy nagyon nagy bocsánatkéréssel indítanék, hiszen pontosan augusztus 25.-e óta nem hallottatok felőlem, ha csak nem egy másik blogomon láttatok némi aktivitást. Nem fogok kifogásokat keresni arra, miért nem jelentkeztem sem új résszel, sem magyarázattal, egyszerűen megmondom őszintén; lusta voltam. A hétköznapok mostanában hihetetlen nehezek, minden nap rengeteg tanulnivaló, ebből kifolyólag minden alkalommal alig várom a péntek délutánokat, mikor egy kicsit pihenhetek. Persze a hétvégék se csak pihenésből állnak, hiszen ez már nem általános iskola... itt bizony sokkal nagyobb a követelmény. Nem egyszer előfordul, hogy teljes délutánokat töltök egy-egy könyv/füzet felett, annyit kell készülni. Sokszor rászántam már magam, hogy; na most nekiállok az írásnak, de mindig jön valami, ami miatt megrekedek. Az igazat megvallva ez a valami nem más, mint egy fiú... Igen, azt hiszem bekövetkezett az amitől nagyon-nagyon féltem mindig is. Elképzelhetőnek találom, hogy beleszerettem egy fiúba.. Ebből következik, hogy minden adandó alkalommal inkább vele beszélgetek, minthogy belemerüljek az írásba. Szégyellem magam, mert tudom, hogy ez nem ok arra, hogy minden mást elhanyagoljak...
Azt hiszem, túl sokat vállaltam magamra, hiszen már nyáron is megküszködtem azzal a négy történettel, aminek neki álltam. Tisztában voltam vele, hogy szeptembertől még nehezebb lesz, ezért nem is egy blogomon szünetet jelentettem be, de van olyan is, amit felfüggesztettem egy időre. Mindegyik történetet imádom, attól függetlenül, hogy 23 részes, vagy csak 2 részes. Nem véletlenül álltam neki mindegyiknek, hiszen mindegyiknek van valami valóság alapja... Ebbe most nem mennék bele.
Komolyan elgondolkodtam azon, melyik blognak lehet jövője és melyiknek nem. Akármennyire rossz, azoknak a blogoknak, amelyiknek nem látok jövőt, bizony be kell zárnom kapuit... ha nem is örökre, egy időre biztosan.

Megmondom őszintén, ezen a blogon gondolkodtam majdnem a legtöbbet, hiszen nagyon alaposan megterveztem már magamban a folytatást, és majdnem csak minden részletet.
Ez is azok közé a blogok közé tartozik, aminek az alapötletét csak úgy egyik pillanatról a másikra megálmodtam, és szinte azonnal bele is vágtam minden tervezés nélkül. Örülök, hogy nem "halt meg" a történet már az első fejezet után, mert volt ötletem hozzá.

Úgy gondolom, ezért a blogért kár lenne, így úgy döntöttem, hogy folytatom a történetet! 

Az, hogy mikor tudom hozni a legújabb részt, még rejtély, de annyit ígérhetek, hogy jövő hétvégén már nagy valószínűséggel olvashatjátok az 6. fejezetet! 

Nagyon köszönök mindent! Jövő héten találkozunk! xx