03. Látom még mindig nem tanultad meg...

 Sziasztok!
Szeretném megköszönni a 3 feliratkozót, illetve a megjegyzést az előző fejezethez! 
Mivel több blogot is írnom kell, a nyár pedig tombol, így nem igazán van időm. 

Szeretnék itt is nyári szünetet bejelenteni! 

Nem tudom mikor lesz új fejezet, de egy ideig nem valószínű, hiszen nem szeretném minden napomat a gép előtt ülve eltölteni! Remélem megértitek, és türelmesek lesztek! 

Nagyon köszönöm! Jó olvasást! :) 

Kiss Lia

- Jól van na - sóhajtok, miközben átadom legjobb barátomnak a még félig teli cigis dobozom, amitől könnyes búcsút kellett vennem az előbb.
- Köszönöm - teszi fel a szekrény tetejére. Tudja, hogy oda szék segítségével nem érek fel, így nyugodt szívvel hagyhatja ott a mérget, ami már most hiányzik.
- Nem értem mire jó ez - forgatom meg a szemeimet, miközben lehuppanok a kényelmes műbőr kanapéra, ami egy kicsit besüpped súlyom alatt.
- Nem akarom nézni, ahogy megölöd magad - kezdi el ismét a szokásos kioktatást arról, hogy mennyire is káros a dohányzás.
- Tök mindegy. Már megbeszéltük, hogy én rákba, te pedig szívrohamba fogsz meghalni - célozgatok a brutális mennyiségű egészségtelen ételre, amit megeszik egy nap alatt. Egy pillanatra erőltetett mosolyt varázsol arcára, majd a hűtőhöz sétál.
- Van itthon gyümölcs. Az egészséges - néz le alacsonyabb termetemre.
- Felőlem azt eszel, amit akarsz. De akkor már igazán visszaadhatnád a cigimet - könyörgök neki, ami mosolyt csal borostás arcára.
- Pont ma reggel jutott eszembe, hogy egészségesen kezdek el étkezni - mondja, miközben egy jelentéktelen pontot kezd figyelni a nappaliban.
- Na ne szórakozz - csapok a combomra, majd kínomban felnevetve elhagyom a konyhát. Ron jóízű kacagását hallva mosoly szökik arcomra, miközben kinyitom ideiglenes szobám ajtaját, majd be is csukva azt a dzsekimhez lépek, amibe eldugtam pár szálat szeretett nikotin bombámból.
Kitárom a hatalmas ablakot, majd kihajolva rajta öngyújtóm segítségével meggyújtom a hosszú szálat. Jó érzés önt el, mikor az első szívást követően a nikotin végigfut testemen, és feltölt.
Ám, amint elkezdhetném élvezni, az ajtóm kicsapódik és Ron lép be rajta.
- Aha! Tudtam - kiáltja el magát, és az ágyon átvágva közelít felém. Az egész helyzetben volt valami játékos, s valami olyan, ami hangos kacajt váltott ki belőlem. Kezemet kinyújtva próbálom megakadályozni, hogy Ron kikapja a cigit a kezemből, de hosszabb kezei neki kedveznek, és alig egy perc harc után magáénak tudhatja a szálat.
- Most örülsz? - kérdezem, miközben sértődést színlelve leülök az ágyra.
- Nagyon - vág elégedett képet, majd komoly arckifejezést ölt magára, és megáll velem szemben.
Mivel én az ágyon ülok Ron most még magasabbnak tűnik, mint eddig. Felnézek rá, majd felnevetek, mikor látom szigorú tekintetét.
- Kérem a többit - jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Nincs több - mondom szinte azonnal.
- Látom még mindig nem tanultad meg, hogy nekem nem tudsz hazudni - vigyorog rám, majd szinte abban a pillanatban dzsekimre veti magát, amiben a cigaretta szálakat rejtem.
- Ne! Összetöröd őket! - kiáltom el magam. Későn jövök rá, hogy ezt nem kellett volna, de számhoz kapok, mire ő gonoszan felnevet.
- Tudtam - kiabálja diadalittasan, mielőtt elkezdené kiszedegetni a többé-kevésbé sértetlen szálakat a kabátom zsebéből.
- Büszke lehetsz magadra - állok fel, miközben elkezdem kihessegetni a szobából.


A mai este is olyannak ígérkezik, mint a többi. Nem mondhatom, hogy ezt bánom, hiszen mióta már nem az én életem a téma, azóta teljesen jól elbeszélgetek Ron kisebb baráti körével, akik mindannyian kedvesek velem.
Kezdem kiismerni a többieket, akik egytől-egyig különbözőek. Mindenről más véleményt alkotnak, mindenhez máshogy állnak hozzá, és mégis hihetetlen mennyire jól kijönnek, és mennyire megértik egymást.
Sok mindent tudhattam meg róluk ebben a pár együtt töltött napban, és voltak olyanok is, amik rendesen megleptek. Számomra meglepő volt, mikor megtudtam, hogy Lena és Adam már lassan két éve egy párt alkotnak, hiszen a személyiségük alapján egyikük sem tűnik olyannak, aki leragad egy ember mellett. Meglepett, mikor megtudtam, hogy Jake hobbiból bokszol, és az sem volt semmi, mikor kiderült, hogy ezt Jade-el csinálja. Nem épp olyan lány, akiből kinéztem volna...
Jade elmondása szerint imádja ezt csinálni, mert így levezetheti a feszültséget, és egy kicsit szabadabbnak érezheti magát.
- Szóval, ha bárki kötegszik, akkor szólj, és kiütöm! - köti a lelkemre mosolyogva Jade. Felkacagok, majd biztosítom róla, hogy így lesz és tovább folytatjuk a boksz kivesézését.
- Jake ugyan bokszol, de bármikor szétrúgnám a seggét - teszi hozzá Adam nevetve, amin mindenki jót mosolyog.
- Na próbáljuk ki - áll fel röhögve az említett. Adam lenéz barátnőjére, aki hatalmas szemeivel néz fel a fiúra, aki súg neki valamit, majd gyors csókot lop barátnőjétől, és bólint Jake-nek, hogy nem fog menni. Akaratlanul is elgondolkodom kettőjük kapcsolatán. Azon, mennyire más a két ember, mégis mennyire összeillenek.
Szemmel látható, hogy Lena milyen fontos Adamnek, és az is nyilvánvaló, hogy a lánynak is nagyon fontos a fiú.
Gondolatmenetemet félbeszakad, mikor Adam hirtelen megszólal:
- Ron - mondja legjobb barátom nevét, miközben elnéz a vele szemben ülő srác válla fölött, és az álla kis híján a földet súrolja. Mindenki követi a tekintetét, de amíg én semmi érdekeset nem látok a többiek sorban vesznek észre valamit, ami ennyire megdöbbenti őket.
- Ez hihetetlen - pattan fel Adam barátnője mellől, hatalmas mosollyal az arcán. Figyelem, ahogy néhány embernek neki megy, míg eljut a bár másik sarkába.
Most veszem csak észre a sötét hajjal megáldott, borostás arcú srácot, aki viszonozza Adam ölelését, majd sorba öleli meg a többieket is, akik egy pillanat alatt tűntek el mellőlem.
Mély levegőt veszek, mikor Ron int egyet felém, hogy menjek oda, majd lassan hozzájuk sétálok, és megállok Lena mellett.
- Haver, Ő Annie! - mutat be az ismeretlen srácnak, aki elfordul Jake felől és felém irányítja barna szemeit.
- Zayn Malik - mosolyogva nyújtja felém a jobbját, amit magabiztosan meg is rázok, miközben elmondom neki a nevemet.